ZANGLA KAPUJÁBAN
A 2018-as júliusi önkéntes csapat beszámolója

 

Zanglai önkéntes munkánknak első, talán legnehezebb, egyben a legérdekesebb része: magának a helyszínnek a megközelítése volt. A júliusi csapatból négyen a hosszabb, döcögösebb, ugyanakkor a helyi viszonyok megtapasztalásában gazdagabb szárazföldi utat választottuk.

 

Június 19-én érkeztünk repülővel Delhibe. Itt azonnal szembesültünk a sokat ígért kultúrsokkal. Megbizonyosodhattunk, hogy az Európa-méretű ország se nem rosszabb, se nem jobb, de teljesen más mint a mi kulturális közegünk. Nem igazán töltöttünk sok időt a hatalmas világvárosban, de a Jama Masjid mecsetet, a Gandhi-parkot és az India-kaput így is meg tudtuk látogatni és megcsodálni. A csodálkozásra természetesen ezen kívül is adódott éppen elég lehetőség, itt elsősorban az indiai utcaképre, emberekre, ételekre, közlekedésre, szállásra gondolok. Delhiből busszal mentünk tovább északra Himachal Pradesh államba, ahol Manaliban, a Himalája tövében pihentünk meg először.

 Képek (fentről, balról kezdve): Szeretetteljes kalandorok  / Hétköznapi strandolás a India kapu lábánál / Mert híresnek lenni jó / Delhii utcakép / Fő a biztonság! / Az egyik legvagányabb delhii közlekedési eszköz, egy tuk-tuk fedélzetén

 

A Delhiből Manaliba tartó 16 órás buszút még úgy is kikezdte eddigre már kötélidegzetűnek nem mondható szervezetünket, hogy helyi viszonyokhoz képest kényelmesen utazhattunk. Az érdekes, de fárasztó buszútért viszont teljesen kárpótolt a Himalája előhegyeinek káprázatos látványa és maga Manali városa. Itt talákoztunk a Csoma Szobája Alapítvány koordinátoraival, Mátéval és Orsival, rajtuk kívül további egy fővel gyaporodott még kicsi csapatunk. Így kétnapos városnézés, helyi túrázás után immáron heten indultunk tovább Manaliból. Egy bérelt terepjáróval kétnapos út alatt érkeztünk meg Ladakh fővárosába, Lehbe.

 

Képek (fentről, balról kezdve): Egy egyszerű ház Manaliban / Zöld erdőben jártam (Természetes boldogság Manaliban) / Jogini vízesés panorámája / Vigyázz a kobra mar (2000 rúpia/ fotó) / Életkép Vhashishban / Ha Indiában jársz ki ne hagyd a citromos sós sült kukoricát / Indul a mandula (Úton Lehbe) / Várni csak várni, mindig csak várni… Elsőbbségadás az indiai katonáknak (Pisiszünet) / Dél indiai turisták nyaralásának egyik fő attrakciója / Rohtang-La hágó tetején / És most jöjjön egy csoportkép a csipet csapatról fél úton Leh felé / Manali-Leh high way / Egy szélcsendes pillanat a Taglangla hágó csúcsán / Mert csúcsos csoportkép is kell! Nemde?

 

Egy éjszakás kempingelés után nagyobb részt akklimatizálódva érkeztünk meg Lehbe. A tartományi székhelyen több időt töltöttünk, ismerkedve Ladakh állam képével, műveltségével, vallásával, megtekintettük az itteni palotát és buddhista kolostort, és felkészültünk az eljövendő hegyi túrára. Lehben befutott még két csapattag, így a vároban eltöltött öt napos, akklimatizációs időszak után már kilencen vágtunk neki a Himalája hegyi ösvényeinek Zangla felé közeledve. A gyalogtúra során egy hegyi vezető, egy lovasember és segítője támogattak minket iránymutatással és a csomagjaink szállításával.

 

Képek (fentről, balról kezdve): Séta Leh utcáin / Leh madártávlatból / Tibeti reggeli egy kis helyi étteremben / Utcakép Lehben

 

A hegyi túra öt napig tartott, átkeltünk négy hágón, betértünk hat faluba, megbirkóztunk a zord időjárással, az erős széllel, a meredek szorosokkal, rémísztő szakadékokkal, vad hegyi folyókkal, de minden megmérettetésből mi kerültünk ki győztesen, hála tapasztalt vezetőinknek, szívós szervezetünknek és persze elhivatottságunknak. Zanglába ily módon július 5-én délután három órakor Indiába való megérkezésünktől számítva 16. napon érkeztünk meg, pár átmeneti hasmenést, rosszullétet leszámítva egészségesen és lelkesen, sikerrel véve utunk első részét.

 

Képek (fentről, balról kezdve):  Photoksari sátorozásunk / Helyi kiscsibészek / Photoksar / Elindultunk szép reggel hajnalban, Zangla fele / A lovaink a Sengi La oldalában / Az első hágó le tudva / Kecske kecske mit csinálsz a kis kertemben? / Pihenő a nagy út alatt / Út közben megálltunk egy sós vajas teára a Lingshedi buddhista kolostorban / Teázás közben vigyázott ránk a Gompa őre / Túránk legnehezebbnek tartott szakasza / És megérkezénk Zanglába

Szöveg: RPG
Képválogatás: Réka
Szerkesztés: Máté, Orsi, Juli

Oszd meg ezt a cikket

Legyél Te is Önkéntes!

Csatlakozz te is önkéntes csapatunkhoz, és segíts a kulturális örökség megőrzésében, az oktatásban, valamint a közösségi projektek megvalósításában!

Legfrissebb hírek