2008-ban a Csoma által is lakott palota megmentésével indult a projekt. Szaktudásunkat helyi mesteremberektől, a régióban működő többi szervezettől, saját tapasztalatból és változatos területen zajlott egyetemi képzésekből, konferenciákról szereztük.

A felhasznált anyagok kizárólag helyi, hagyományos, környezetbarát, fenntartható építőanyagok.

Az építési szezon a nyári 3 hónapra korlátozódik, mert ekkor szárad meg az épületek kötőanyaga, a vályog. A legnagyobb kihívás a víz feljuttatása a palota hegyre. Eddig ez csak emberi vagy állati erővel sikerült, és minden munkafolyamat nagy vízigényű.

A munkálatok alapvetései: mivel az épület kötőanyaga vályog, ami érzékeny az időjárásra, ezért a leomlott tartószerkezeti elemeket (födémeket, falakat) nem lehet leomlott állapotukban megőrizni további pusztulás nélkül, ezért a megtartani szándékozott épületrészeken a tartószerkezeti elemek helyreállítása indokolt.

Az épületen lehetőleg az építéskor használatos anyagok kerüljenek ismét beépítésre, a leomlott romokból, vagy az építéskor használatos lelőhelyekről (amennyiben beazonosítható), a jelenleg is élő tradícionális technikákat felhasználva. Kivételt képeznek az üveg, ami védelmet nyújt az időjárás ellen és egyenrangú történelmi helyettesítője nem ismert, a technikák közül pl. az alpin technika, ami költséges és időigényes állványzatot helyettesít, ugyanakkor negatív mellékhatása nem ismert.

A munkálatok kezdete kori állapot, munkaközi állapot és végállapot minden esetben nyomon követhetően dokumentált.