Íjászat projekt

A projekt kezdeményezője: Szilaj István

Zanglában, mint Ladakhban, és az egész Himálajában az íjászat évezredes, töretlen hagyomány. Talán az őskor óta apáról fiúra szálló tudás egykor a harcban, a vadászatban, az élet megvédésében segítette a tibetieket. Mára közösség megtartó játékos sporttá szelídülve szolgálja a létezést több ezer méter magasan meghúzódó völgyekben. Ennek a hagyománynak a gyökereit, emlékeit, modernizálódását kutatva szeretnénk jobban belelátni a világ tetején élők mindennapjaiba. Ez által jobban megismerni egy olyan társadalmat, melyben a nyilazás része az életek, akárcsak egykor a mi őseinknek is.

Kutatatásunk egy része a tárgyi néprajz körébe tartozik. Íjakat, nyílvesszőket, s az íjászat mindenféle tartozékát szeretnénk jobban megismerni. Ezen túl azonban az eszközök elkészítése révén a kísérleti régészet is fontos számunkra. Az íjászkodáshoz kötődő meséket, mondákat, történeteket, emlékeket is gyűjtünk, melyekből nagyon sajátos, színes világ rajzolódhat ki.

Fontos terület az is, hogy az őskorban gyökerező hagyomány ma milyen rügyeket hajt, és hogyan változik, modernizálódik napjainkban. Az újjá éledt magyar íjászat bemutatásával pedig mintát szeretnénk adni, hogyan lehet öregeink sok tudását trendi köntösbe csomagolva tovább adni az utánunk jövőknek.

Az íjászat pedagógiai kutatásában a hangsúly a szerves tudásátadás megismerésén van. Hogyan tanítja apa a fiát, nagyapa az unokáját, vagy idősebb testvér az öccsét. vajon ez egy egyszerű mintakövetés, vagy valamilyen rendező elv megjelenik benne? Az egyén és a közösség viszonya hogyan tükröződik le egy íjászversenyen? Ha keressük, megtalálhatjuk a választ.

Az íjászat projekt 2019 nyarán veszi kezdetét. Hagyomány teremtő szándékkal rendeztük meg 2017-ben az I. Kőrösi Csoma Sándor Emlék Íjászversenyt, amely az Alapítvány legnépszerűbb közösségi programja lett. Ennek a versenynek a folytatása az Alfája és az Omegája a kutatási projekteknek, hiszen minden korábban felsorolt részterület megjelenik benne. Célunk ismét versenyt rendezni, a helyi szokások szerint, és a korábbi versenynél több helyi csapatot szólítani meg. Ennek apropóján gyűjteni minden az íjászathoz kapcsolódó népszokást, tradíciót, tárgyakat fényképezni leírni. Ezzel teremteni bázis a további kutatásokhoz.